Szirmai Johanna
Latyak
ez a pillanatnyi átmenetiség
állni a hóban és nézni ahogy nő a fehérség
hagyni hogy a réteg hangtalanul
vastagodjon mintha véletlenül tenné
megnyugtat ez a hangtompítós hideg puhaság
biztonságos magány csendes folytonosság
néma béke fagy az ágakra
ellep betakar megóv megtisztít elcsendesít s elolvad
magadra hagy a szennyes latyakkal
Pálfi Ágnes:
Fortélyok
Hideg konyhákat
látok pirulni szószban
meleg rongyokat
melyek felitták
a fáradtság savanykás
bűzét. Italok
sorakoznak a
zsúfolt asztalon maguk
elé meredve
némán figyelik
ahogyan a meztelen
hússzeleteket
kettévágják a
vánszorgó falióra
alatt fakanál
lebeg a gőzben
mérgesen rám förmedve:
pöttömnyi vagyok.
Kromek István
Az eljövőhöz futni!
Mint te, úgy vágyom!
De csak az elmenő
Lépked macskaköves
Verandámon!
Boldog párok perzselő
Szemtüzében látom,
Miképp csordul végig
Sóhajom egy vékony,
Révedő koszorúslányon.
Albert - Nagy Örs
Tribute to: Esterházy Péter - Egy nő
Egy nő.
Egy. Van egy nő. Péksütemény az illető. Kenyér. Vagy perec? Nem – inkább egy cipó. Sületlen cipó. Lisztes, tojásos massza. Cipóhoz képest óriás, nőhöz képest törpe. Púpos. Valójában az egész teremtmény egy púp. Amikor leül olyan, mintha kész lenne, hogy a kemencébe rakják. Ha meghűl, köhög: egy sületelen köhögő cipó. Törpecipó.
Nem szőke ciklon,
hanem törpe cipó.
Hogy aranyos-e? Nem. Öreg. Sületlen öregcipó. Aki mégis nő.
Az írás folyamatában énekel.
Éneklő péktermék.
